Lehetne akár Pesten forgatott, de Rómában játszódó film díszlete, egy szépen kiglancolt ötödik kerületi bérpalota; százéves lépcsőház százéves lifttel, a kapualjban cégtábla-oszlopok, egymásra, egymásból nyíló háttérintézmények sora,a hatalom nehéz, derűs illata lengi be a teret, ahogy emeletről emeltre tekergőzik a kovácsoltvas korlát.

Ilyen hivatali helyiségben jártam már, ilyen pult mögött ugyanígy karttogott a billenytűzet, ugyanígy surrogott az egér, tán még a dossziétartókat is láttam akciósan; a nehéz fajajtó, a faragott keret enyhe sárgás fehérségét is tudja a szemem, ide már nem hatol a mediterrán nap; a tárgylóban a szekrénysor, középütt a nemesfából rótt asztal a nyolc párnás szék polgári enteriőr a  lapraszerelt dizájn előtti időkből.

Négyen vagyunk, az angol nyelv a közös nevező, és a dresszkód. Három férfi és egy nő, a férfi, aki velem van, a nővel rendeződik párba, szürke kosztüm és szürke öltöny szerint, a másik kettő, mi egymásra vetülünk. A testalkat épp hogy ellentétes, szó sem lehet hasonulásról, de mégis: a Másik rövid fekete hajába vegyül pár ősz szál, az enyéim sötétszőkébe, állán reggeli borosta, az enyémen frissen nyírt szakáll, a sötétkék öltönyök cimkéje akár lehet ugyanaz is, nem véletlen az a darab van rajtam, ami itt mutat (nem is kell cimkét, elegendő a szabás és a szövet), az ing és a nyakkendő ugyanaz a minőség (nekem nincs monogram hímezve a derékvonalnál, de csak azért, mert nem akarok, sikkből kerülöm meg a sikket), fehér a fehérrel, sötétkékben apró minta sötétkékben apró mintával tükrözi egymást, az ingujjat csuklón ő gombolatlan hagyja (én is így tennék), rajtam mandzsetta (talán ő sem venne ennél hivalkodóbbat), óra egyik alatt sincs (sikkből kerüljük meg a sikket), a cipők friss feketén fénylenek, az ővé konzervatív, az enyém árnyalattal radikálisabb darab - ebben mutatjuk fel finoman az eltérő státust. A pénztárcáig, a benne várakozó hitelkártyáig, az autó kulcsáig nem hatol a tekintet, de ebben a szituációban a cél nem a másik felé kerekedés, hanem a win-win helyzet finom és törékeny egyensúlya, ezért jó, hogy nem hozzuk abba a kényelmetlen helyzetbe őket, hogy ezt eröltetni kelljen, mert szemmel láthatóan nem vagyunk egyívásúak.

Az angol hát a közös nevező, igazán diplomatikus választás, ebben mindenki egyenlően bicegős, s nincs senki tolmácsolásra szorítva. A terminus technicusok biztonságos ösvényét tapossuk, a neolatinból bekúszó konstrukciók liánjaiba kapszkodunk, s ugyanazokon a mondat-pocsolyákon csúszunk meg. 

S miközben a tárgyalás mindezen körülállásoknak köszönhetően vidáman halad a maga útján, akárcsak Thomas egy kellemes őszi délutánon Sodor szigetén, egyre ezek a sorok motoszkálnak

Oh, East is East, and West is West, and never the twain shall meet;

Till Earth and Sky stands presently at God's great Judgment Seat;

But there is neighter  East or West, Border, nor Breed, nor Breath,

When two strong men stand face to face, tho' they come from the ends of the earth!

Kelet az kelet, nyugat az nyugat, és össze sose talál,

Csak ha ég s föld áll az Úr színe elé, ítélne már;

De nincs se faj, se rang, se határ, se nyugat, se kelet 

Ha két igaz férfi a föld sarkaiból néz farkasszemet.

(The Ballad of East and West, Rudyard Kipling verse, N. Kiss Zsuzsa fordítása - pici módosítással)