A híd népe a Ponte Sisto grófnőjének hívja, csakis a háta mögött, mert megszólítani senki sem merészeli, még a pöttöm-mokány csendőr sem emeli rá tekintetének egyetlen villanását se, pedig ő aztán bajsza egyetlen rándításával le tudja parancsolni a mellvédről a legpimaszabb albán neppert…

A város testéhez csápjai is hozzátartoznak, térben és időben tekeregnek a tenger felé, a hegyek felé, keresztül-kasul a lapályon, vissza a múltba és előre a jövőbe; nem csak, hogy bekebelezzék, de meg is tartsák mindazt, ami hozzá tartozik. A város nem vonalakkal, falakkal pontosan kimérhető…

Nővére meséli mindig (nagyritkán, ha találkoznak), szinte nincs olyan hajnal, hogy munkába menet a Szent Sebestyén kapunál ne találkozna a Várost elhagyó, a külső kerületekbe, talán épp hozzájuk, a Porta Furba utcáiba, a közeli vízvezetéket övező parkba áttelepülő szellemekkel. Állítja, a Városban…

  Nagyboldogasszony ünnepén e blogon az első bejegyzés egy fiatal nő szomorú históriájáról szól, egy lányról, akit mind életében, mind az emlékezetben a meghurcolt Erény példájaként ismertek. Ismer hozzá hasonló nagy történetet az Urbs több mint kézezer éves históriája bőven; ott van például a…